Ha én egyszer újra csinos lehetnék .... !

A lelkem egy háborgó tenger.

Ez a 4. hét, hogy vezetem ezt a naplót. Tudom magamról, hogy 6 hétre van szükségem ahhoz, hogy elinduljanak a kilóim lefele. Annyit elértem, hogy legalább nem gyarapodok.

A lelkem valóban olyan, mint egy háborgó tenger. 🙂 Mintha a régi szokások és az új kívánalmak bunyóznának bennem, huncut kis ördögöcskék vigyorognának rám minden kalóriában. “Ugyan, miért szenvedsz, úgy sincs más örömöd az életben???? Csak egyetlen kis falatocska, egy kis testi öröm. Ugye tudod milyen finom vagyok? ”

Volt egy barátnőm, aki valósággal belefulladt a saját hájába. Kérdeztem tőle, miért csinálja? A válasz az volt, hogy legalább ennyi öröme legyen az életben, más úgyse jutott neki. Ez akkor engem szíven ütött. És a valóság, hogy valóban nem sok örömöt adott neki az élet.

Sokan azt mondják, hogy egyél kevesebbet és ennyi! Ha ez ilyen egyszerű lenne! Engem azzal áldott meg a sors, hogy fantasztikus kevés élelemmel is elvagyok. Ez részben jó dolog, de azért átok is. Erről majd máskor…

Próbálom belőni azt a mennyiséget és minőséget, amit még éppen elviselek, de nem vagyok rosszul tőle. Igyekszem legyűrni magamban a “finom falatok” iránti vágyat, csökkenteni a mennyiséget. Be kell vallanom férfiasan, hogy bizony nem mindig birkózok meg a feladattal  maradéktalanul.  🙁   Idő kell, hogy az agyam és a szervezetem is elfogadja ezt az állapotot.

Egy-két napja vettem észre, hogy nem gyötör annyira az éhség. Lefekvés előtt már nem kívánok “valamit ” rágcsálni, egyszerűen elfelejtettem. Ez jó! Ennek örülök.

Majdcsak lecsendesedik bennem ez a tenger. 🙂

Csakazértis!!!!!

Így egybe írva.

Csak azért is folytatom, bár volt egy kis kilengés. Voltál már úgy, hogy megkérded magadtól, hogy mi a fenének is szenvedsz, amikor semmi értelme és semmi eredménye????? Ezektől a hullámvölgyektől félek a legjobban. Ezek kiküszöböléséhez lenne szükségem valami jó kis motivációra. Motiváció ugrott, én és a hájam maradtunk, illetve gurultunk a magam ásta gödör aljára. Ragaszkodunk egymáshoz piszkosul. Pihegek rendesen és vidáman kukucskálok kifele az egyre kerekedő fejemből. Hogy utálok tükörbe nézni!!! Amikor megyek az utcán sokszor elnézem a kövér embereket, hogy milyenek is lennének a sok zsírpárnácska nélkül? Most magamat mustrálom, mintha egy csomó kenyértészta ragadt volna rám. Egészen más így az arckifejezésem. pffffff  És ezt kell másoknak nézni???? Legszívesebben elbújnék, láthatatlanná válnék mások tekintete elől.

Na, sebaj! Ma meg holnap nem lesz időm magammal foglalkozni, sűrű lesz a programom. Ma este, ha hazajövök, nem szabad vacsoráznom semmit!!!!!! Akármennyire is kacsingat a hűtő, nem szabad!!!!

Viszek magammal ma egy hámozott sárgarépát, azt fogom enni, míg mások falják majd a vaskos szendvicseket. Szerintem röhögőgörcsöt fognak kapni. :DDD Minden csoda 3 napig tart, megszokják. 😉 De valamit muszáj ennem, mert különben este kísértésbe esek.

Ebédre lezsírozott húsleves, sok zöldséggel, hússal, no tészta. Egy keserű fekete.  El leszek vele egy darabig.

Korábban, ha éhes voltam, mindig arra gondoltam, hogy most pusztulnak a zsírsejtjeim. 😀 Már nem is volt annyira kínzó az érzés.  Valahogy vissza kell ezt hoznom.

 

Csalódás

Ma megmértem magam: 88,5 kg  BMI: 36,6

Az Ön testtömeg indexe: 36.6 , ami súlyos elhízást jelent.
Súlyfeleslege növeli többek között a szívérrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.
Egészsége megóvása érdekében mindenképpen ajánlott a fogyás.

Értékelés:
35.0 fölött: Súlyos elhízás
30.0-34.9: Elhízás
25.0-29.9: Túlsúly
20.0-24.9: Normál
18.0-19.9: Sovány
18.0 alatt: Kóros soványság Az Ön ideális testsúlya 48.1kg és 57.7kg között van.

Elkeserítő. Nem hogy fogytam volna, inkább még felszedtem fél kilót. Bár ennyi idő alatt nem vártam változást, de azért arra mégse gondoltam volna, hogy inkább felfelé, mint lefelé.
Csodálkozom, hogy gyengének érzem magam, pedig nem kellene, hiszen 30 kg-t cipelek állandóan, éjjel nappal. Nem is vagyok olyan gyenge. 😀 Ezt csinálja utánam valaki! 😉 Azért szívesen letenném ezt a terhet, nincs nekem erre szükségem!!!

Családi látogatás

A családi látogatás egy sarkalatos pont még akkor is, ha tudják, hogy nem eszek semmit, ami hizlal. Mert ugye hogy is nézne ki a tészta vagy rántás nélküli leves, vagy krumpli/rizs/tészta nélküli főétel, vagy hogy lehetne befejezni az étkezést egy finom süti nélkül???? Pedig szinte az egész családom túlsúlyos. Elég kínos tud lenni, amikor válogatok. Vagy eljátszom a gyomorbajost megadom magam és feláldozom magam a családi asztal oltárán. 😀

Miért kínos??? Gondolj csak bele! Jó szívvel elém teszik a finom gőzölgő leveskét, én pedig válogatok, turkálok benne  nehogy a merőkanalamba kerüljön cérnametélt, grízgombóc vagy egyéb tésztaság. Vagy amikor meghámozom a rántott húst, amit mindenki két pofára töm befelé. Én meg a tányér szélét díszítem ki a finom ropogós bundával, amivel annyit dolgoztak. A köret, azt is el kell utasítanom ugye. A salátát is gyanakodva méregetem, mert tudom, hogy abban is ott bújkál a cukor. Ááááá!!!!! Hogy lehet úgy felszabadultan mosolyogni, csevegni, miközben tologatják az orrod elé a süteményt? Te meg elutasítasz mindent amit jó szívvel kínálnak neked. Ilyenkor a lelkiismeret furdalástól szenvedek és inkább megadom magam.  Persze az is megoldás lehetne, ha mindenből csak egy falatnyit vennék magamhoz. Na ettől kapna mindenki röhögőgörcsöt!!! Jönnének a különböző sajnálkozó vagy éppen ugrató megjegyzések. Mindig kell egy csoportban valaki, akin lehet élcelődni, ez pont kapóra jönne.

Tegnap egész jó kislány voltam. Csak egyszer bűnöztem. A hűtőmet takarítottam és találtam egy üvegben kb fél deci nagyon fini házi lekvárt. Az üveg alján árválkodott, megsajnáltam. Csak megszáradt volna szegénykém. Így magamhoz szólítottam. 🙂 Mennyei volt! 🙂

 

Azért se adom fel!

Bevallom neked böcsülettel hogy a tegnapi nap nem igazán a fogyókúra jegyében zajlott. 🙁

De lesz ez jobb is! Az elhatározás legalább megvan, már “csak” be kell tartani.

Nehezen viselem a gerinctelen embereket, akik a szemembe szépen mosolyognak, aztán egy “bátor” huszárvágással/üzenettel helyreteszik  a dolgokat. Ilyenkor egy kicsit mindig meghalok, aztán összeszedem magam és megfogadom, hogy soha többé nem hiszek, nem számítok senkire. Az a biztos, amit én magam csinálok meg. Az elkövetkezendő időkben csakis magamra akarok figyelni önző módon. Mindenki le van ……

Rémes éjszakám volt. Egyszerűen nem tudtam aludni, csak forgolódtam, fájt mindenem, melegem volt, fáztam, szomjas voltam, éhes voltam, bedugult az orrom, nem volt elég levegőm, …  Nem lettem volna jó hálótárs. 😉 Reggel viszonylag elég gyorsan fel tudtam kelni, de …!!!! És itt a gond velem mostanában. Be kell vallanom magamnak, hogy rettentő lusta lettem. 🙁 Így egyszerűen magamnak bevallhatom, úgyse tudja meg más. 😀 Újabban az a szokásom, hogy a kis reggelimmel ideülök a gép elé és mondván – amíg úgyis táplálkozom -, megnézem mi a hír a világban. Igen ám, de ott is ragadok. Csak megnézem ezt, azt, hírek, Facebook, játék, stb. Az idő pedig múlik, én meg itt a gép előtt hálóingben. Brrr  …. Ha ezt más csinálja vagy mondja, …. Tudom, hogy ezt nem kellene, de olyan jó!!!! 🙂 Csoda, ha kúsznak rám a kilók?????

Még vannak a lakásban nem egészen fogyibarát élelmiszerek, azokat még csínján elfogyasztom (annyira nem megy jól, hogy vödörbe összeszedve a kukába dobjam), de újabbakat már nem fogok venni. Eddig se fogyasztottam kenyeret, édességet is csak csínján, felvágottakat utálom, mert nem emberbe valónak tartom ezeket a készítményeket. Kolbászok, szalámi, szalonnák se lógnak a spejzban. Ugye hihetetlen??? Pedig sokan úgy gondolják, hogy a kövér emberek mindig zabálnak. Mekibe nem járok, kész vagy félkész ételeket nem veszek, inkább megcsinálom magamnak. Kedvenc ételem a zöldség és a hús. Akkor mégis mitől vagyok ilyen dagadt??? Ez egy istencsapása!!! Amíg mások két pofára zabálhatnak mindent, én, ha ránézek is már hízok. Gondolj bele, egy fagyit is lelkiismeret furdalással nyalok el. Ami másnak a világ legtermészetesebb dolga, hogy reggelire megeszik egy szelet kenyeret vagy egy-két friss péksüteményt – én csak szagolom. Pedig majd megőrülök érte!!! Vagy a tészta a nokedli …. Nyelném, mint kacsa. Imádom!!! Azt se tudom mikor ettem. Nem is merek készíteni, nehogy magamévá tegyem. A csirkepöri pedig nem az igazi párolt sárgarépával. Vagy rántott husi, sült krumpli, sütemények, pizza, üdítő, capuccinó, …. sorolhatnám. Ha megkínálnak vele, mindig azt mondom hogy ezt nem ehetem, beteg vagyok tőle. Ugye nagyon sajnálsz, kedves Naplóm????? :(((

Akkor mégis miért??? Ezt szeretném tudni én is! Amikor utoljára legyalultam magamról jó néhány kilót, mindenhol azt olvastam, hogy a zsír nem hízlal, csak a hozzá elfogyasztott szénhidrát. Én naiv, elhittem!!!! Mert el akartam hinni, mert az olyan jó, ha a zöldbab nem csak a vízben fő, hanem van alatta egy kis zsiradék, mert a tojás is finomabb, ha szalonnás rántotta lesz belőle, mert a csirke combja is finomabb a bőrével együtt, mint a száraz melle, mert sokkal finomabb egy normális sajt, mint egy sovány gumivalami, mert néha fantasztikus élvezetet ad egy-két falat kolbász!!!! Én erre gyanakszom, mert másban nem változtattam az étkezésemen. Szóval bekaphatja Norbi!!!!!! 😛

Reggelim: Kőrözöttel megtömött fél kaliforniai paprika üres feketekávé.  Túró, hagyma, joghurt, só, kömény, fűszerpaprika. Jó kaja, mert áll a gyomromban, mint kő.

Ebédre találtam egy jó receptet. Darált husit pörköltösen megfőzni (ha a húst a hagymát és fűszerpaprikát egyszerre teszed az edénybe egy kis vízzel, pöri lesz belőle), félig megfőtt karfiollal összekeverni, reszelt sajtot a tetejére és be a sütőbe. Egész barátságosnak tűnik.

Megyek is megcsinálni! Bye! 🙂

 

 

 

 

Egy nehéz nap kezdete

Jó késő vagy inkább korán feküdtem le. Elég zaklatott voltam a tegnapi SMS-től, de sebaj, ezt is túlélem, mint eddig mindent.

Reggel, mint egy elterült bálna nyomtam az ágyat. Bekapcsoltam a tv-t, és azon gondolkodtam, hogyan kellene egyáltalán megmozdulni. Kint szomorú, igazi őszies, esőre hajló idő van. Sárga-zöld levelek hullanak és gyűlnek össze a fák alatt. Az ősz színei és főleg az illata mindig elvarázsol. Milyen jó lenne most felkapni egy cipőt és belegázolni a zörgő avarba! Na, ezt hagyjuk …!

Szóval fogyókúra. Rettentő nehezen tudok leadni a tartalékaimból. Ami nekem eddig bejött, az a no cukor, no liszt és no zsír. Ha ezt képes vagyok betartani, akkor kb 6 hét után jelentkezik az eredménye. 6 hét!!! Másfél hónap!!! Jó mi???  Addig semmi változás, csak koplalás. Ezt kellene kibírnom, ez a legnehezebb időszak. Ha már érzékelem az eredményt, akkor már sokkal könnyebb, van értelme. De addig????? Talán azért is kezdek ilyen nehezen hozzá, mert már jól tudom milyen is az. Ezt hívják önsajnálatnak, amitől mindenkit óva intek, mert kegyetlenül bele lehet süppedni. 😀

Most alaposan belekapaszkodom a saját hajamba és megpróbálom magam kirángatni ebből az állapotból.  Úgy érzem ez az utolsó lehetőségem, több nincs.

Éljenek a cukkinik, uborkák és a retkek! Irány a természet! 🙂

 

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!