Ha én egyszer újra csinos lehetnék .... !

Fogyókúrásnak látszó csodák

– 0,5 kg. Ennyi a mázsálásom mai eredménye. Tudom, hogy ez lehet akármi is, de valahogy csak el kell indulni.

Múlt héten pénteken vettem egy fitness kenyeret. Jó fekete (nem tudom mitől) és tele van magokkal. Csak úgy ropogott a fogam alatt. Jól felfújva, tele sok levegővel, 30 dkg és rettentő drága. Ma reggel elfogyott. Többet nem! Szegény fogyisok! Megvetetnének velünk minden valaminek látszó kaját, ami semmit se ér és rohadt drága. (Most én is beleestem ebbe a csapdába, a kíváncsiság vitt bele.)

Jókat szoktam rajtuk mosolyogni.                                                         Ne egyél fehér kenyeret, vegyél inkább festettet (kávé, maláta) több vegyi anyaggal és sokkal több pénzért!                                                      Ne egyél zsírt, inkább vegyél kókuszolajat, amit a hajadra is kenhetsz! Igaz, hogy a kalóriatartalma ugyanannyi de legalább jó drága. 😉                                                                                                        A cukor is ártalmas, vegyél és egyél inkább 100% vegyi anyagot!  Lisztet se szabad, vegyél inkább mindenféle por állagú valamit, amiből csinálhatsz szúrós nokedlit, repedező palacsintának látszó valamit iszonyatos áron. Aztán úgyis a kukában landol.                     A futás is ártalmas, menj inkább kondi terembe, döngöld a mások izzadságával beborított gépeket, szagold a mások bűzét jó pénzért.

Úgy gondolom ez elhatározás kérdése. El akarok valamit érni, ismerem az eszközöket és igyekszem azt betartani.

Ehhez sok-sok erő kell és valami motiváció. Ha ez nincs, akkor jöhet bármilyen fogyasztószernek látszó tárgy, abból csak a gyártók és a kereskedők profitálnak.

Szóval, holnaptól a kis kőrözöttemet (amiben nincs vaj) salátalevélbe fogom csomagolni nem pedig kenyérnek mondott valamire kenni. 😉

 

 

Akkor folytassuk ott, ahol abbahagytam

Csakhogy megtaláltalak kedves Naplóm! 🙂

Nem volt egyszerű újra életre kelteni téged. Szükségem van rád. Újra gondjaim  vannak. Nem mondhatom el senki, hát elmondom mindenkinek, hogy milyen rossz dolog túlsúlyosnak lenni.

Két és fél évvel ezelőtt szépen itt hagytalak. Képtelen voltam valami szépet és jót írni neked. Majd talán most ….  Talán ….

Itt a tavasz, végre újra süt a nap.  Elmúlt a tespedő, bezárkózó számomra utálatos tél, amikor még élni se sok kedvem volt. Új erővel, reménnyel és szinte ugyanannyi kilóval vágjunk neki az u.n. “egészséges életmódnak”.

Herótom van ettől a kifejezéstől. Mi az egészséges??? Kinek mi. Az egészséges, fizikai munkát végző ember ehet annyit és azt, amennyit akar. Vannak, akik annyit zabálnak, hogy nézni is rossz, mégse látszik meg rajtuk. (Elég sokba kerülhet az étkezésük.)  Én “gazdaságos ” szervezet vagyok, mindent hasznosítok, amit lenyelek. Talán még az étel látványától is hízok. 😀 Nagyon megválogatom mit eszem és mennyit, mégis sokat ahogy a tükörben látom. Ráadásul a mozgásom is eléggé behatárolt.

Túl vagyunk a nagy húsvéti össznépi zabáláson is, nincs akadálya a tavaszi csinosodásnak.  🙂

6. hét - elindult :)

 

Na végre!!!! 6 hét szenvedés, kétségek után most tényleg elindult a  kilóim apadása.

87,5 kg.  BMI

Az Ön testtömegindexe

36,21
Kategória: elhízott
Tudom, hogy még ez is rémes, de legalább kevesebb, mint mikor elkezdtem. (a hat hét alatt voltam még 90 is)
Ezt már nem szabad elrontanom. Kibírtam 6 hét szenvedést minden eredmény nélkül, akkor most folytatnom kell!!!!!
Kezdek jó kislány lenni. Már nem kínoz annyira az éhség, már képes vagyok nem enni este 6 után és kevesebb menyiséggel is beérem.
Tudom, hogy ez még nem jelentős mennyiség, de legalább valaminek a kezdete. Az én életmódommal, ennyinek is örülök.
Amit észrevettem magamon, hogy nincs már ellenállhatatlan vágyam a délutáni pihenőkre. Viszont még mindig nehezemre esik sok minden. Pl. reggel felkeni. Jól meggondolom, hogy megmozduljak. 😀 Rémes!!!! Remélem lesz ez jobb is.
Nemrég készült rólam egy fénykép. Hááát ….. Mintha nem is én lennék. Természetesen látom én magam tükörben minden nap, de egy másik környezetben, más fényviszonyok, és több ember között egészen más.  🙁  A vonásaim eltűntek, egy cipó néz vissza rám. pfffff A szemem ….  alig látszik … Nem akarok ilyen lenni.
A felkaromon kezd megjelenni az a bizonyos bébifodor(hurka), amitől annyira undorodom, még akkor is, ha máson látom. Szóval gyűlölöm a testem, úgy, ahogy van!!!

A lelkem egy háborgó tenger.

Ez a 4. hét, hogy vezetem ezt a naplót. Tudom magamról, hogy 6 hétre van szükségem ahhoz, hogy elinduljanak a kilóim lefele. Annyit elértem, hogy legalább nem gyarapodok.

A lelkem valóban olyan, mint egy háborgó tenger. 🙂 Mintha a régi szokások és az új kívánalmak bunyóznának bennem, huncut kis ördögöcskék vigyorognának rám minden kalóriában. “Ugyan, miért szenvedsz, úgy sincs más örömöd az életben???? Csak egyetlen kis falatocska, egy kis testi öröm. Ugye tudod milyen finom vagyok? ”

Volt egy barátnőm, aki valósággal belefulladt a saját hájába. Kérdeztem tőle, miért csinálja? A válasz az volt, hogy legalább ennyi öröme legyen az életben, más úgyse jutott neki. Ez akkor engem szíven ütött. És a valóság, hogy valóban nem sok örömöt adott neki az élet.

Sokan azt mondják, hogy egyél kevesebbet és ennyi! Ha ez ilyen egyszerű lenne! Engem azzal áldott meg a sors, hogy fantasztikus kevés élelemmel is elvagyok. Ez részben jó dolog, de azért átok is. Erről majd máskor…

Próbálom belőni azt a mennyiséget és minőséget, amit még éppen elviselek, de nem vagyok rosszul tőle. Igyekszem legyűrni magamban a “finom falatok” iránti vágyat, csökkenteni a mennyiséget. Be kell vallanom férfiasan, hogy bizony nem mindig birkózok meg a feladattal  maradéktalanul.  🙁   Idő kell, hogy az agyam és a szervezetem is elfogadja ezt az állapotot.

Egy-két napja vettem észre, hogy nem gyötör annyira az éhség. Lefekvés előtt már nem kívánok “valamit ” rágcsálni, egyszerűen elfelejtettem. Ez jó! Ennek örülök.

Majdcsak lecsendesedik bennem ez a tenger. 🙂

Csakazértis!!!!!

Így egybe írva.

Csak azért is folytatom, bár volt egy kis kilengés. Voltál már úgy, hogy megkérded magadtól, hogy mi a fenének is szenvedsz, amikor semmi értelme és semmi eredménye????? Ezektől a hullámvölgyektől félek a legjobban. Ezek kiküszöböléséhez lenne szükségem valami jó kis motivációra. Motiváció ugrott, én és a hájam maradtunk, illetve gurultunk a magam ásta gödör aljára. Ragaszkodunk egymáshoz piszkosul. Pihegek rendesen és vidáman kukucskálok kifele az egyre kerekedő fejemből. Hogy utálok tükörbe nézni!!! Amikor megyek az utcán sokszor elnézem a kövér embereket, hogy milyenek is lennének a sok zsírpárnácska nélkül? Most magamat mustrálom, mintha egy csomó kenyértészta ragadt volna rám. Egészen más így az arckifejezésem. pffffff  És ezt kell másoknak nézni???? Legszívesebben elbújnék, láthatatlanná válnék mások tekintete elől.

Na, sebaj! Ma meg holnap nem lesz időm magammal foglalkozni, sűrű lesz a programom. Ma este, ha hazajövök, nem szabad vacsoráznom semmit!!!!!! Akármennyire is kacsingat a hűtő, nem szabad!!!!

Viszek magammal ma egy hámozott sárgarépát, azt fogom enni, míg mások falják majd a vaskos szendvicseket. Szerintem röhögőgörcsöt fognak kapni. :DDD Minden csoda 3 napig tart, megszokják. 😉 De valamit muszáj ennem, mert különben este kísértésbe esek.

Ebédre lezsírozott húsleves, sok zöldséggel, hússal, no tészta. Egy keserű fekete.  El leszek vele egy darabig.

Korábban, ha éhes voltam, mindig arra gondoltam, hogy most pusztulnak a zsírsejtjeim. 😀 Már nem is volt annyira kínzó az érzés.  Valahogy vissza kell ezt hoznom.

 

Csalódás

Ma megmértem magam: 88,5 kg  BMI: 36,6

Az Ön testtömeg indexe: 36.6 , ami súlyos elhízást jelent.
Súlyfeleslege növeli többek között a szívérrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.
Egészsége megóvása érdekében mindenképpen ajánlott a fogyás.

Értékelés:
35.0 fölött: Súlyos elhízás
30.0-34.9: Elhízás
25.0-29.9: Túlsúly
20.0-24.9: Normál
18.0-19.9: Sovány
18.0 alatt: Kóros soványság Az Ön ideális testsúlya 48.1kg és 57.7kg között van.

Elkeserítő. Nem hogy fogytam volna, inkább még felszedtem fél kilót. Bár ennyi idő alatt nem vártam változást, de azért arra mégse gondoltam volna, hogy inkább felfelé, mint lefelé.
Csodálkozom, hogy gyengének érzem magam, pedig nem kellene, hiszen 30 kg-t cipelek állandóan, éjjel nappal. Nem is vagyok olyan gyenge. 😀 Ezt csinálja utánam valaki! 😉 Azért szívesen letenném ezt a terhet, nincs nekem erre szükségem!!!

Családi látogatás

A családi látogatás egy sarkalatos pont még akkor is, ha tudják, hogy nem eszek semmit, ami hizlal. Mert ugye hogy is nézne ki a tészta vagy rántás nélküli leves, vagy krumpli/rizs/tészta nélküli főétel, vagy hogy lehetne befejezni az étkezést egy finom süti nélkül???? Pedig szinte az egész családom túlsúlyos. Elég kínos tud lenni, amikor válogatok. Vagy eljátszom a gyomorbajost megadom magam és feláldozom magam a családi asztal oltárán. 😀

Miért kínos??? Gondolj csak bele! Jó szívvel elém teszik a finom gőzölgő leveskét, én pedig válogatok, turkálok benne  nehogy a merőkanalamba kerüljön cérnametélt, grízgombóc vagy egyéb tésztaság. Vagy amikor meghámozom a rántott húst, amit mindenki két pofára töm befelé. Én meg a tányér szélét díszítem ki a finom ropogós bundával, amivel annyit dolgoztak. A köret, azt is el kell utasítanom ugye. A salátát is gyanakodva méregetem, mert tudom, hogy abban is ott bújkál a cukor. Ááááá!!!!! Hogy lehet úgy felszabadultan mosolyogni, csevegni, miközben tologatják az orrod elé a süteményt? Te meg elutasítasz mindent amit jó szívvel kínálnak neked. Ilyenkor a lelkiismeret furdalástól szenvedek és inkább megadom magam.  Persze az is megoldás lehetne, ha mindenből csak egy falatnyit vennék magamhoz. Na ettől kapna mindenki röhögőgörcsöt!!! Jönnének a különböző sajnálkozó vagy éppen ugrató megjegyzések. Mindig kell egy csoportban valaki, akin lehet élcelődni, ez pont kapóra jönne.

Tegnap egész jó kislány voltam. Csak egyszer bűnöztem. A hűtőmet takarítottam és találtam egy üvegben kb fél deci nagyon fini házi lekvárt. Az üveg alján árválkodott, megsajnáltam. Csak megszáradt volna szegénykém. Így magamhoz szólítottam. 🙂 Mennyei volt! 🙂

 

Azért se adom fel!

Bevallom neked böcsülettel hogy a tegnapi nap nem igazán a fogyókúra jegyében zajlott. 🙁

De lesz ez jobb is! Az elhatározás legalább megvan, már “csak” be kell tartani.

Nehezen viselem a gerinctelen embereket, akik a szemembe szépen mosolyognak, aztán egy “bátor” huszárvágással/üzenettel helyreteszik  a dolgokat. Ilyenkor egy kicsit mindig meghalok, aztán összeszedem magam és megfogadom, hogy soha többé nem hiszek, nem számítok senkire. Az a biztos, amit én magam csinálok meg. Az elkövetkezendő időkben csakis magamra akarok figyelni önző módon. Mindenki le van ……

Rémes éjszakám volt. Egyszerűen nem tudtam aludni, csak forgolódtam, fájt mindenem, melegem volt, fáztam, szomjas voltam, éhes voltam, bedugult az orrom, nem volt elég levegőm, …  Nem lettem volna jó hálótárs. 😉 Reggel viszonylag elég gyorsan fel tudtam kelni, de …!!!! És itt a gond velem mostanában. Be kell vallanom magamnak, hogy rettentő lusta lettem. 🙁 Így egyszerűen magamnak bevallhatom, úgyse tudja meg más. 😀 Újabban az a szokásom, hogy a kis reggelimmel ideülök a gép elé és mondván – amíg úgyis táplálkozom -, megnézem mi a hír a világban. Igen ám, de ott is ragadok. Csak megnézem ezt, azt, hírek, Facebook, játék, stb. Az idő pedig múlik, én meg itt a gép előtt hálóingben. Brrr  …. Ha ezt más csinálja vagy mondja, …. Tudom, hogy ezt nem kellene, de olyan jó!!!! 🙂 Csoda, ha kúsznak rám a kilók?????

Még vannak a lakásban nem egészen fogyibarát élelmiszerek, azokat még csínján elfogyasztom (annyira nem megy jól, hogy vödörbe összeszedve a kukába dobjam), de újabbakat már nem fogok venni. Eddig se fogyasztottam kenyeret, édességet is csak csínján, felvágottakat utálom, mert nem emberbe valónak tartom ezeket a készítményeket. Kolbászok, szalámi, szalonnák se lógnak a spejzban. Ugye hihetetlen??? Pedig sokan úgy gondolják, hogy a kövér emberek mindig zabálnak. Mekibe nem járok, kész vagy félkész ételeket nem veszek, inkább megcsinálom magamnak. Kedvenc ételem a zöldség és a hús. Akkor mégis mitől vagyok ilyen dagadt??? Ez egy istencsapása!!! Amíg mások két pofára zabálhatnak mindent, én, ha ránézek is már hízok. Gondolj bele, egy fagyit is lelkiismeret furdalással nyalok el. Ami másnak a világ legtermészetesebb dolga, hogy reggelire megeszik egy szelet kenyeret vagy egy-két friss péksüteményt – én csak szagolom. Pedig majd megőrülök érte!!! Vagy a tészta a nokedli …. Nyelném, mint kacsa. Imádom!!! Azt se tudom mikor ettem. Nem is merek készíteni, nehogy magamévá tegyem. A csirkepöri pedig nem az igazi párolt sárgarépával. Vagy rántott husi, sült krumpli, sütemények, pizza, üdítő, capuccinó, …. sorolhatnám. Ha megkínálnak vele, mindig azt mondom hogy ezt nem ehetem, beteg vagyok tőle. Ugye nagyon sajnálsz, kedves Naplóm????? :(((

Akkor mégis miért??? Ezt szeretném tudni én is! Amikor utoljára legyalultam magamról jó néhány kilót, mindenhol azt olvastam, hogy a zsír nem hízlal, csak a hozzá elfogyasztott szénhidrát. Én naiv, elhittem!!!! Mert el akartam hinni, mert az olyan jó, ha a zöldbab nem csak a vízben fő, hanem van alatta egy kis zsiradék, mert a tojás is finomabb, ha szalonnás rántotta lesz belőle, mert a csirke combja is finomabb a bőrével együtt, mint a száraz melle, mert sokkal finomabb egy normális sajt, mint egy sovány gumivalami, mert néha fantasztikus élvezetet ad egy-két falat kolbász!!!! Én erre gyanakszom, mert másban nem változtattam az étkezésemen. Szóval bekaphatja Norbi!!!!!! 😛

Reggelim: Kőrözöttel megtömött fél kaliforniai paprika üres feketekávé.  Túró, hagyma, joghurt, só, kömény, fűszerpaprika. Jó kaja, mert áll a gyomromban, mint kő.

Ebédre találtam egy jó receptet. Darált husit pörköltösen megfőzni (ha a húst a hagymát és fűszerpaprikát egyszerre teszed az edénybe egy kis vízzel, pöri lesz belőle), félig megfőtt karfiollal összekeverni, reszelt sajtot a tetejére és be a sütőbe. Egész barátságosnak tűnik.

Megyek is megcsinálni! Bye! 🙂

 

 

 

 

Egy nehéz nap kezdete

Jó késő vagy inkább korán feküdtem le. Elég zaklatott voltam a tegnapi SMS-től, de sebaj, ezt is túlélem, mint eddig mindent.

Reggel, mint egy elterült bálna nyomtam az ágyat. Bekapcsoltam a tv-t, és azon gondolkodtam, hogyan kellene egyáltalán megmozdulni. Kint szomorú, igazi őszies, esőre hajló idő van. Sárga-zöld levelek hullanak és gyűlnek össze a fák alatt. Az ősz színei és főleg az illata mindig elvarázsol. Milyen jó lenne most felkapni egy cipőt és belegázolni a zörgő avarba! Na, ezt hagyjuk …!

Szóval fogyókúra. Rettentő nehezen tudok leadni a tartalékaimból. Ami nekem eddig bejött, az a no cukor, no liszt és no zsír. Ha ezt képes vagyok betartani, akkor kb 6 hét után jelentkezik az eredménye. 6 hét!!! Másfél hónap!!! Jó mi???  Addig semmi változás, csak koplalás. Ezt kellene kibírnom, ez a legnehezebb időszak. Ha már érzékelem az eredményt, akkor már sokkal könnyebb, van értelme. De addig????? Talán azért is kezdek ilyen nehezen hozzá, mert már jól tudom milyen is az. Ezt hívják önsajnálatnak, amitől mindenkit óva intek, mert kegyetlenül bele lehet süppedni. 😀

Most alaposan belekapaszkodom a saját hajamba és megpróbálom magam kirángatni ebből az állapotból.  Úgy érzem ez az utolsó lehetőségem, több nincs.

Éljenek a cukkinik, uborkák és a retkek! Irány a természet! 🙂

 

 

Egy kemény elhatározás

Cefet rosszul ébredtem ma. Mozdulni se volt kedvem, hirtelen leizzadtam és a szívem is kalapált. Megijedtem, ismerős ez az érzés, már volt hozzá szerencsém. Belém nyílalt a meztelen igazság,  hogy be kell húznom a vészféket, különben gond lesz!

Úgy irigylem azokat az embereket, aki ehetnek bármit, nem ragad rájuk! Egész életemben a súlyommal szenvedtem. Már kisgyermekkoromban is én voltam a duci. Kegyetlen érzés mindig a kalóriákat számolni, miközben mások jó ízűen falatoznak bármit.

Bár, ahogy nemrég visszanéztem a régi fényképeimet, meglepődve láttam, hogy nem is voltam olyan dundi, mint amilyennek képzeltem magam. Egész csinos voltam. Talán az énképem volt kicsit torz? Lehet.

Többször is nekirugaszkodtam a burkolatom leapasztásához, sikerrel is jártam, de valahogy szép lassan mindig visszakúsznak rám a zsírpárnák. Egy újabb menetre van most is szükségem, különben nagy gond lesz hamarosan. Érzem.

Csak olyan nehéz betartani az állandó szenvedést! Mondják, hogy ez nem szenvedés, csak életmód váltás. Na ja! Jól hangzik, de próbálná csak ki, aki kitalálta!

Tavasz óta próbálom magam rávenni egy újabb “életmód váltásra”, de néhány nap után rendszerint feladom. Kellene valami jó motiváció! Ha lenne amiért vagy akiért …. (Épp most kaptam egy kifogás SMS-t holnapra. 🙁  Még ez is! ) De így????? Kinek kellene egy ilyen …… ????

Szóval, nem vagyok valami jó passzban. Lehet nem is leszek szórakoztató olvasmány, de nem is annak szánom. Egyszer már segített egy ilyen napló vezetése abban, hogy megszabaduljak jó néhány kilótól. Hátha most is erőt ad, ha visszaolvasom a vergődéseimet és az egyre fogyatkozó kilóimat, na meg a közérzetem és önbecsülésem javulását. Csak már ott tartanék!!!!

Jelenlegi súlyom: 88 kg. Ez csak 0,5 kg-mal marad el az eddig csúcsomtól. Azt nem szabad elérnem!!!! Akkor lehúzom a rolót.

Hát akkor előre a sárgarépával, káposztával csirkemellel és sok vízzel szegélyezett úton!!!!! Sajnáljon már valaki, legalább Te Naplóm! 😀

 

 

 

 

 

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!